Weblapkészítés - A fejléc tartalma

A weboldal tartalmát leíró HTML dokumentum fejlécét a HEAD elemen belüli információk alkotják. Az itt szereplő adatokat a böngészők nem jelenítik meg – a weboldal címét kivéve –, azonban a böngésző számára a megjelenítéshez hasznos információk helyezhetők el itt. Ezenkívül olyan információk is elhelyezhetők a fejlécben, amelyet például az internetes keresőrendszerek használhatnak fel (például kulcsszavak).

A weboldal címe

A fejlécben szereplő információk közül az egyik legfontosabb, a kötelezően megadandó cím. Ezt a TITLE elem tartalmaként adhatjuk meg. Az elem tartalmát a legtöbb böngésző a böngészőablak címsorában jeleníti meg. Ugyanez kerül a böngészők könyvjelzőjébe kerülő bejegyzés szövegébe is. Éppen ezért célszerű mindig a dokumentum tényleges tartalmát egyértelműen megadó címet adni, nem pedig túl általános címeket.

A TITLE elem nem keverendő össze a title paraméterrel, amellyel a legtöbb, megjelenítésre kerülő elem rendelkezik. Ez utóbbi hatására az adott elemhez egy buborék rendelhető, benne valamilyen, az adott elemhez tartozó rövid magyarázattal.

A címben elhelyezhetünk bármilyen nyomtatható karaktert, beleértve azokat is, amelyeket csak karakterreferenciák használatával lehet megadni. Ellenben más HTML elem nem szerepelhet a címben.

Többnyelvű dokumentum készítésénél a böngésző által megjelenített nyelvi változathoz tartozó cím kiválasztását elérhetjük, ha több TITLE elemet használunk, mindegyikben megadva, hogy az melyik nyelvhez tartozik. Erre szolgál az elem lang paramétere, valamint szükség esetén az írás irányát is megadhatjuk a dir paraméterben.

A dokumentum kódolása

Másik fontos információ a böngésző számára, hogy a HTML dokumentum milyen karakter kódtábla használatával készült. Ez azért lényeges, mert nem minden számítógép használja ugyanazt a kódtáblát, és például egy UNICODE kódtáblát használó szövegszerkesztővel készült HTML dokumentumot csak úgy tud rendesen megjeleníteni a böngésző, ha felkészül rá, hogy a dokumentumot jelentő byte-sorozatot a UNICODE kódolás szerint értelmezze. Ellenkező esetben amit megjelenít, az egy értelmetlen zagyvaság lesz.

Meg kell tehát adni a dokumentum által használt karakterkészletet. A legáltalánosabban használt karakterkészletek a következők:

Hogyan adható meg a karakterkészlet?

A weboldalhoz tartoznak paraméterek, amelyeket a webszerver minden dokumentummal elküld. Ilyen paraméter a charset is, amely a fenti felsorolásban szereplő értékeket – és a fel nem sorolt egyéb értékeket – veheti fel. A böngésző ennek a paraméternek az értéke alapján dönti el, hogy milyen karakterkészlettel dolgozzon az adott weboldal megjelenítésekor.

Amennyiben a fenti paramétert a böngésző nem kapja meg, akkor a Latin-1 kódkészletet (ISO-8859-1) fogja alapértelmezésben használni. Így ha nincs beállítva a dokumentum fejlécében, hogy ezt a paramétert milyen értékkel kell ellátni, és a webszervernek sincs beállítva erre más alapérték, akkor ezt a kódkészletet fogja a böngésző használni. Magyar nyelvű szövegnél ez nem is lenne probléma, csupán a hosszú Ő és Ű betűkön lenne más ékezet, mint aminek ott lennie kell.

Ha rendes, hosszú dupla ékezeteket akarunk látni, akkor a META elem segítségével állítsuk be dokumentumunk karakterkészletét Latin-2-re (ISO-8859-2) a következő sornak a fejlécbe írásával:

A text/html szöveg itt a dokumentum típusára utal, ebből tudja a böngésző, hogy egy HTML nyelven írt dokumentumot tartalmazó szöveges állományt fog kapni. A charset pedig az imént tárgyalt karakterkészletet adja meg. Még akkor is nyugodtan használhatjuk a Latin-2 kódtáblát a megjelenítésre, ha a gépünk a Latin-1-et használja. Ekkor ott, ahol mi a kalapos u-t látjuk, ott ű fog megjelenni, ahol pedig egy o betűt látunk hullámmal a tetején, ott a böngésző az ő betűt fogja megjeleníteni.

Bizonyos elemek, amelyek más dokumentumra hivatkoznak, rendelkeznek a charset paraméterrel, amelyben megadható a hivatkozott dokumentum karakterkészlete, ezzel is segítve a böngésző munkáját.

Meta adatok megadása

A fentiekben már említett META elem általában az úgynevezett Meta adatok megadására szolgál. Renegetféle adatot lehet megadni, amelyeket éppen ezért értelmetlen lenne itt felsorolni; csupán néhány hasznosabbat említünk meg. Aki a többi lehetséges felhasználása iránt is érdeklődik, az a szabványban megadott helyeken utánanézhet.

A szerző megnevezése

A szerző megadása is az egyik példája a Meta adatoknak. Ilyenkor az elem name paraméterének értéke az "Author" szöveg legyen, a content paraméteré pedig a szerző neve. Például:

A böngészők biztosíthatnak hozzáférést a dokumentum szerzőjéhez, ezért illik megadni.

Kulcsszavak megadása

Hasonlóan, a name paraméternek a "keywords" értéket adva, a content paraméterben felsorolhatók kulcsszavak, amelyeket az internetes tematikus keresőrendszerek az adott oldal kategorizálására felhasználhatnak. Ha ezt a lehetőséget használjuk, akkor az oldalt elérhetővé tehetjük a keresőrendszerek számára. Ilyenkor egy több oldalas összeállítás kezdőoldalát célszerű megadni. Nagyon barátságtalan dolog olyan kulcsszavakat megadni, amelyek a valóságban nem illenek az oldal tartalmára!

Stíluslap megadása, kapcsolódó anyagok

Szintén a fejlécben kapnak helyet az adott dokumentumhoz kapcsolódó egyéb erőforrások megnevezései. Ezt általában a LINK elemben lehet megadni. Ez az elem lehetővé teszi például egy sok oldalból álló dokumentum esetében a kezdő oldalt adó dokumentum címének megadását – amit a keresőrendszerek nagyon jó néven vesznek – vagy a dokumentum más formátumban elérhető változatainak (pl. PDF) címét.

A LINK elem egy másik nagyon fontos használata a stíluslap címének megadása. A fejlécben szokás ugyanis megadni azt a stíluslapot, ami alapján a dokumentum megjelenítését el kell a böngészőnek végeznie. Ennek egyik lehetséges eszköze a LINK elemmel történő megadás. Másik lehetőség a STYLE elem alkamazása, amely szintén a HEAD elemen belül helyezendő el.

A stíluslapokról a tankönyv egy későbbi fejezetében még bőven lesz szó. A megadásuk pontos formája is ott szerepel majd.